Articsóka

Articsóka

E jellegzetes fészkes virágzata növényt elsősorban a Földközi-tenger nyugati és középső országaiban termesztik, ahol vadon még napjainkban is megtalálható egy másik faj, a kardi (C. cardunculus). Maga az articsóka vadon nem fordul elő, valószínűleg Délnyugat-Európából vagy Észak-Afrikából származik.

Évelő növény. Gyökértörzse minden évben vastagodik, fokozatosan elfásodik és a közepe 4-5 év múlva elpusztul, tehát ajánlatos 3-4 évenként újratelepíteni. Vastag gyökértörzse a mínusz 4-5 °C-os fagyokat takarás nélkül is elviseli, de ennél hidegebb időben már takarni kell, vagy ki kell ásni minden ősszel. Szára felálló, elágazó, 2-2,5 m magasra is megnőhet. Merev tőlevelekből álló levélrózsája általában feláll. Nagy, osztott vagy hasadt levelei sima szélűek. A levelek alul szürkén molyhosak, felül fénylő zöld színűek. Egyes fajtákon a zöld levelek erezetét klorofillmentes levélszövet szegélyezi, ennek folytán a levél fehér foltosnak, márványozottnak tűnik.
A végálló fészekvirágzatok feltűnően nagyok, 8-12 cm átmérőjűek. A virágzat gömbölyű vagy gömbölyded, a virágok kékes bíborszínűek. A sokvirágú fészekvirágzat fészekpikkelyei húsosak, lapos csú-csi nyúlvánnyal.
A feltűnően nagy virágzatok igen élénk színükkel messziről odacsalogatják a mé-heket. Ecsetszerű bóbitájú, nagy kaszattermései egyenesek, hosszúkás tojásdad alakúak.

Környezeti igénye

A napos, esetleg gyengén félárnyékos, meleg területeket kedveli, amelyeken még kevesebb vízzel is beéri. Árnyékban a virágok elaprósodnak és a szár megnyúlik. A fejlődéséhez 15 °C feletti hőmérsékletet igényel. Télen viszont a fagyoktól takarással védeni kell. Gyéren elágazó gyökérzete 2-3 m-es mélységig is lehatol a talajba, így a rövidebb száraz időszakokat könnyen átvészeli. A telepítés évében, míg a gyökérzet teljesen ki nem fejlődik, többször öntözzük.

Tápanyagigénye nagy, ezért telepítés előtt 40-60 kg szerves trágyát forgassunk 10 nmenként a talajba, 20-30 cm-es mélységbe. Ennyi istállótrágyával 5-4 évig megfelelő mennyiségű termést ad. Kiegészítésként minden évben adhatunk műtrágyát is: 10 nmenként 30-40 dkg pétisót és szuperfoszfátot, valamint 20-30 dkg kálisót.

Termesztése

Szaporítható zöld rügy- vagy sarjdugványozással, de legelterjedtebb a palántanevelés. Az őszi talajmunkák után (trágyázás, talajforgatás) tavasszal a talajt gereblyézzük simára és májusig, a kiültetésig tartsuk gyommentesen. A növények egymástól való távolságát (1-1,5 m) előre jelöljük ki. Magját febaiárban vagy márciusban cserépbe vethetjük, üvegházban vagy fűtött fólia alatt. Május közepétől lehet kiültetni. A cserépben nevelt fiatal növényeket a földlabdával együtt ültessük ki a szabadba, de az sem baj, ha lehullik a gyökérről a föld, mert bőséges beöntözéssel így is jól megered.

A magvakat április közepétől szabad földbe helyre vethetjük (fészkenként 3-4 magot), ebben az esetben az első év folyamán nem várhatunk termést. Kelés után, 2-3 leveles korban egyeljük ki, hogy fészkenként csak egy növény maradjon.
Tavasszal kissé lassabban nő, ilyenkor többszöri kapálással tartsuk gyommentesen a területet, mert a gyorsabban fejlődő gyomnövények beárnyékolják és meggátolják a növekedését. Nyár folyamán a növekedése felgyorsul, és nagy levelei a talajt beterítve megakadályozzák a gyomosodást. Termesztésének egyik legkényesebb része a telelte-tés.

Fagyérzékenysége miatt takarni kell. A fagyok előtt fokozatosan, több részletben kupacoljuk fel 25-30 cm magasan földdel, majd a földet elszáradt levelekkel, növényi részekkel takarjuk. Az átteleltetés másik módja az, hogy az egész tövet földlabdával együtt kiemeljük és pincében, homok között elvermeljük. Tavasszal a fagyok elmúltával bontsuk ki, tisztítsuk meg az elszáradt részektől és ültessük el.

Felhasználható részei a bimbók, amelyek a második évtől jelennek meg. A nagyméretű, még ki nem nyílt virágkezdemények alkalmasak a fogyasztásra. A kékeslila sziromlevelek megjelenésekor az egyébként fogyasztható részek (a húsos virágalap, a csészepikkelyek) rostossá, rágóssá válnak. Időjárástól függően az első virágok nyílása általában júliustól várható. Szedése júniustól őszig tart, a fagyok előtt leszedhetjük a gyenge hajtáscsúcsokat is, melyek már úgysem hoznak virágot. Egy-egy tő 3-4 évig hoz bő termést, utána hozama leromlik, tehát újra kell telepíteni.

(forrás: terebess.hu)