Kakukkfű

Kakukkfű

A kakukkfű több, egyaránt a Thymus nemzetségbe tartozó, örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő fűszer és gyógynövény összefoglaló neve. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor.Már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák és bolgárok kedvelik.

Felhasználása

Vágva és morzsolva forgalmazzák.Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése érdekében jól zárható edényben kell tartani. Friss ágacskái néhány napig hűtőben is elállnak.

Leggyakoribb alkalmazásai

  • Nehezebben emészthető leveseknél: bab, borsó, burgonya, paradicsom, hal, káposzta, burgonyafőzelékben,
  • salátáknál: burgonya, zeller, paradicsom, paprika,
  • sültekhez: baromfi-, marha- stb.,
  • vadas ételekhez,
  • töltött káposzta,
  • véres és májas hurka, kolbászok,
  • májkeverékek,
  • halételek,
  • körözöttek,
  • növényi ecetek és a vörösbormártás készítésénél.

Petrezselyemmel keverve kitűnő fűszeres vajat készíthetünk belőle. Használja a konzervipar is. A bouquet garni fűszerkeverék meghatározó alapanyaga. Különleges ínyencfalat a kakukkfüves nyúlpecsenye.

Gyógyhatása

Kitűnő étvágygerjesztő, gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is. Fürdővizekben illatos és frissítő hatású.

Termesztése

A legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik. Sziklakertekben, rézsűkön kővályúkban, tipegők közt és kőfalakon is nevelhetjük. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Télálló vagy fagytűrő. Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható. Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb edénybe, 0,3–0,5 cm mélyre. Egy gramm magból 400–500, 5–8 cm-es palántát nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8–10 cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak. A palántákat 20 cm tőtávolságra ültetjük.Tőosztással a legjobban márciusban vagy szeptemberben szaporíthatjuk.A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől aromaőrző csomagolásban tároljuk.

(forrás: hu.wikipedia.org)