Padlizsán

Padlizsán

A padlizsán minden zöld része mérgező!

Keletkezési helye Dél-Ázsiában, Kelet-India vidékén keresendő. Ázsia és Afrika trópusi növényéből, a Solanum indicumból alakult ki. E vadon előforduló burgonyaféle bogyója apró és a növény tövisekkel borított. A tojásgyümölcsön tövisek csak elvétve fordulnak elő és bogyója is jelentősen megnagyobbodott. Indiában és Kína egyes helyein ma is nagy alakgazdagságban fordul elő. Innen került a Földközi-tenger európai partvidékére, majd Afrikába és végül Amerikába. Jelenleg legnagyobb termesztési körzete a Balkánon, az Appennini- és Pireneusi-félszigeten található. A mérsékelt égövön, így hazánkban is csak kis területen ismerik és termesztik. Magyarul padlizsánnak és törökparadicsomnak is nevezik.

A tojásgyümölcs vagy padlizsán egynyári, fásodó szárú növény. Főgyökere tűzdeléskor vagy kiültetés után általában befejezi növekedését, szerepét 80-100 cm mélyre hatoló mellékgyökérzet veszi át. A gyökérzet hosszanti növekedése eléggé gyors. A legnagyobb mennyiségű gyökér a talajfelszín alatt 20-30 cm-es mélységben található.

Mereven felálló, a vegetáció előrehaladtával fokozatosan fásodó szára az 50-80 cm-es magasságot is elérhet. A felszíntől számítva 20-30 cm-es magasságban 2-5-felé ágazik. A levelek szórt állásban helyezkednek el, alakjuk lándzsás és tojásdad között változik. Ép szélűek, esetleg enyhén öblösen fogasak. Felületük csillagosán molyhos, egyes fajtáknak az erősen kidudorodó levélerein elszórtan tüskék is előfordulhatnak.

A virágok 1-3-asával a levelekkel átellenesen találhatók. Szerkezetükre az ötös szám a jellemző, bár előfordulnak öt feletti, gyakran 6-9, sőt akár 15 tagú virágok is. A csészecimpák hosszúkás szálasak, félig összeforrtak. A kerék alakú párta cimpái csillag alakúan szétterülök és kissé visszahajlók. A porzószálak igen rövidek és a kékeslila párta tövéhez nőttek, a portokok felfelé kihegyesedők és kúp alakban összeállók, általában szabadon állnak, csúcsukon két lyukkal nyílnak. A felső állású magházból nagy, 10-20 cm hosszú bogyótermés fejlődik. A tojásdad-hosszúkás bogyók színe fehér, sárga, ibolya vagy csíkos. Az Európában először behozott fajta termése sárga húsú és tojásdad alakú volt. A termés számos termőlevélből fejlődik, melyek egymás fölött több szintben foglalnak helyet. A terméskocsány fala vastag (szklerenchimatikus) sejtekből áll, a csészeleveleknél ritkán tüskés.

Sárgásbarna magjai 2-4 mm átmérőjűek, lencse alakúak.

Környezeti igénye

Egyike a leghőigényesebb növényeinknek. A magok 15 °C alatt alig csíráznak. Optimális fejlődéséhez 25-30 °C közötti hőmérséklet szükséges, 40 °C felett azonban már károsodást szenved, ezért hajtatásával vigyázni kell. A hűvös időt rendkívül rosszul viseli, 10-12 °C alatt leáll a növekedése, a legminimálisabb fagypont alatti hőmérséklet a növény pusztulását okozza. Hosszú tenyészideje (6 hónap) alatt végig magas hőmérsékletet igényel, ezért csak későn, május vége felé ültethető ki és ősszel, a hamar beköszöntő hideg idő megakasztja fejlődését.

Fényigénye szintén nagy. Gyenge fényben, árnyékban csak a vegetatív szervek alakulnak ki, az esetleg mégis megjelenő virág kötés nélkül hullik le. Szereti a tűző napot, az erős megvilágítást.

Jelentős mennyiségű vizet igényel növekedése folyamán. A paprikához hasonlóan, kielégítő hozam csak öntözéssel várható. Hosszabb szárazság hatására virágait elhullatja.

Nagy terméshozam mély rétegű, humuszban gazdag, laza szerkezetű, kissé lúgos talajon érhető el. Hideg, erősen kötött, vízállásos területeken nem érdemes termesztésével kísérletezni. Hosszú tenyészideje alatt sok tápanyagot von ki a talajból, tápanyagigényét általában a paprikáéhoz szokták hasonlítani. Szereti a frissen szervestrágyázott, morzsalékos szerkezetű talajt. Fejlődése kezdeti szakaszán nagy mennyiségű foszforra és káliumra van szüksége. Nagyon lényeges tehát ősszel e két elemmel jól feltölteni a termőhelyét. Később kálium- és foszforigénye csökken, de nő a nitrogénszükséglete, melyet célszerű fejtrágyázás formájában adagolni. A talaj állapotától függően szerves trágyából 10 m2-re átlagosan 40-50 kg-ot számolhatunk, melyet kiegészíthetünk 30—40 dkg tiszta hatóanyagot tartalmazó vegyes 1:1:1 arányú műtrágyával.

Termesztése

Vetésforgóban a jó növényváltási sorrend kialakításával elkerülhetjük a talajuntságot és a betegségek, kártevők elszaporodását. Elhelyezésénél vegyük figyelembe, hogy a burgonyabogár igen kedveli, ezért burgonyatábla mellé nem célszerű ültetni. Az őszi talajmunkákkal (ásás, szántás) egy időben juttassuk ki a szerves trágyát és a foszfor-, valamint a káliumtartalmú műtrágyákat. Tavasszal az elgereblyézés után, a palánták késői kiültetése előtt legalább egyszer kapálással gyomtalanítsuk a területet, ha addig nem hasznosítjuk rövid tenyészidejű növénnyel.

Szaporítása az éghajlati tényezők és a növény hosszú tenyészideje miatt csak palántáról biztonságos. Tápkockás palántával eredményesebben és gyorsabban szaporítható, mint hagyományos szálas palántáról. Hosszú tenyészideje már a palántanevelés idején megmutatkozik: 2-2,5 héttel hosszabb időt igényel a paprikánál. Május végi kiülte-tést számolva a magokat március közepén vetjük. 7-13 nap múlva várhatjuk a kelést. Ekkor magas (25 °C körüli) hőmérsékletet kíván. Vessük sűrűn szaporítóládába, majd a kelés után két héttel tápkockába tűzdelhetjük a kis növényeket. Tűzdelés nélkül, közvetlenül tápkockába vagy melegágy talajába vetve a palántanevelés ideje 10-14 nappal rövidebb, ekkor elég az április eleji vetés. A palántanevelés folyamán végig lássuk el vízzel, hogy a fejlődése meg ne törjön. Sűrű állományból felnyurgult növények lesznek, amelyek a szabad földben lassan nőnek. Tehát csak ritka vetésű (m2-enként 400-500 palánta) ágyasból származó növényektől - amelyek a keléstől kezdve folyamatosan megfelelő fényt kaptak - remélhetünk korán és nagy mennyiségű termést. Erős gyökérzete miatt nagyméretű tápkockát vagy cserepet használjunk. A palántanevelés végén nagyon fontos a 10-14 napig tartó edzés, azaz a külső levegőhöz való hozzászoktatás. Ekkor fokozatosan, egyre hosszabb ideig hagyjuk nyitva nappal a helyiség ablakait, ajtóit, sőt az utolsó napokban éjszakára se csukjuk be.

Külföldön, a növekedés gyorsítására a padlizsánt paradicsomba oltják. Ezzel a módszerrel a nagyobb hozam mellett a növények kissé ridegebb környezeti viszonyokat is elviselnek.

A fagyok elmúltával megkezdhetjük a kiültetést 50-60 cm-es sor- és 30-40 cm-es tőtávolságra. Szabad földbe ugyanolyan mélyre tegyük, mint amilyen mélyen palántakorában volt, túl mély ültetéssel vontatottá válik a fejlődése. Palántázás után iszapoljuk be a töveket. Sűrűn vetett, felnyurgult palánták leveleinek zöme a szabad földön kezdetben lehullik, a növények pedig, különösen nem szélvédett területen, a földre fekszenek. Ilyen esetben néhány nap múlva óvatosan állítsuk fel a palántákat, hogy a növekedésbeli lemaradást minél előbb behozzák.

Évközi munkái nagyjából megegyeznek a paprikáéval. Tartsuk gyommentesen és szükség szerint öntözzünk. A kiültetést követő első hónapban eredményesebb a többszöri kis mennyiségű vízutánpótlás, mert a sok víz erősen lehűti a talajt és visszafogja a növekedést. Az első kötések után ritkábban, nagyobb vízadagokkal is öntözhetünk, melyet 3-4 hetenként összekapcsolhatunk a fejtrágyázással (nitrogén és kevés foszfor). Gyorsítható a fejlődése a talaj feketefóliás takarásával.

A bogyókat teljesen kifejlődve szedjük. Ebben az állapotban a bogyó még kemény, a magvak éretlenek, de már jól láthatók. Évjárattól és technológiától függően augusztustól várhatjuk az első bogyók érését. A túlérett termés, amelyben a magok is érettek, keserűvé, rágóssá válik. A fényes, érett bogyók szedésével vigyázzunk, nehogy a fásodó terméskocsánnyal együtt a hajtásokat is letörjük. A fagyokig tövenként 4-5 bogyóra lehet számítani.

A Balkánon, Olasz- és Spanyolországban igen népszerű és fontos zöldségféle, nagyon sok fajtája ismert. A termés alakja lehet gömbölyű, hengeres vagy csepp, a növény folyton növő vagy determinált, míg a magvas termések mellett már vannak mag nélküli, partenokarp bogyójúak. Hazánkban főleg a lila termésű, hengeres vagy csepp alakú fajták terjedtek el, a gömbölyded termésűeket nem kedveljük a sok mag miatt, míg a fehér és sárga színűeket inkább dísznövénynek ültetjük.

Biztonságosabb a termesztése, ha a talajt takarjuk, ez nemcsak a gyomosodást akadályozza meg, hanem csökkenti a hőingadozást is. Vízigénye igen nagy, mert a kifejlett növények naponta akár 2-3 liter vizet is képesek elpárologtatni. Melegebb talajon gyorsabb a növekedés és korábban kezdhető az első szedés. A takart talajról nem verődnek fel a vízcseppek és a gombafertőzés veszélye is kisebb.

Mivel a tojásgyümölcs ellenálló képessége igen gyenge, nagyon fontos az elővete-mény, ami még véletlenül sem lehet burgonyaféle.

Jobb minőségű terméseket kapunk, ha támrendszer mellett helyezzük el a növényeket, persze ez sem mentesít a szabálytalan alakú, elgörbült termések leszedésétől. Nagyon fontos, hogy az elöregedett leveleket folyamatosan távolítsuk el, így kevesebb lesz a fertőzés és jobban szellőzik az állományunk. Szedésnél vigyázzunk, hogy ne szedjük le túl korán a terméseket, mert az éretlenek gyorsan puhulnak és az ízük sem megfelelő, míg a túléretteknél nemcsak keserű ízt, hanem kemény magokat is találunk. Ezermagtömege: 3,5—4 g, a magok 3-4 évig tartják meg a csírázőképességüket.

Hajtatásával csak kísérleti jelleggel és a rövid tenyészidejű fajtákkal próbálkozzunk. Érdemes kipróbálni a néhány napos kis növények paradicsomba oltását.

Vírusos és baktériumos betegségei ellen a leghatásosabb védekezés a 3-4 éves vetésforgó. Időnként a bogyókon szürkepenész is megjelenhet, különösen csapadékos időben, vagy ha túl sűrű az állomány. A terméseken keletkezett repedések vagy mechanikai sérülések utat nyitnak a gomba számára. Az állati kártevők közül a burgonyabogár mindkét nemzedéke károsítja. Lárvája az utolsó fejlődési szakaszban igen nagy kárt okozhat, a leveleket és a hajtásvégeket tarra rágja. Sok esetben még a burgonyánál is jobban kedveli, de a burgonya felszedése után inváziószerűen meglephetik a bogarak a tojásgyümölcsöt. Ilyenkor még az érett termést is kikezdik.

A burgonyabogáron kívül a levéltetű és az atka a legveszélyesebb kártevője, míg a kórokozók közül a szklerotinia és a botritisz megjelenésére számíthatunk.

Felhasználása

A tojásgyümölcs egyik legfontosabb tulajdonsága számunkra, hogy értékes tápanyagokat tartalmaz. A cukron, a fehérjén és a vitaminokon kívül jelentős az ásványianyag- és a rosttartalma. Vitaminok közül főleg az A- és C-vitamin-tartalma érdemel említést. A túlérett termés a kis mennyiségben megjelenő szteroid-glikoalkaloidoktól csípőskesernyéssé válhat.

A mediterrán országokban és a trópusokon rendkívül kedvelt és nagyra becsült élelmiszernövény. Elkészítési lehetősége igen sokféle: jó saláta-alapanyag, lehet rántani, pirítani, készíthető pörköltként, töltve, rakva.

A padlizsán kiválóan alkalmas egy diétás recept megvalósításához és remekül beilleszthető a diéta étrendünkbe.

(forras: terebess.hu)