Porélesztő

Porélesztő

Az élesztő a kenyér sütéséhez, és egyéb kelt tésztákhoz használt legnépszerűbb erjesztő adalék. Nélküle lapos, élvezhetetlen tésztaféléket sütnénk, használatával finom, könnyű szerkezetű illatos finomságokat készíthetünk.

Az élesztő élő mikroorganizmus, gomba (latin neve: Saccharomyces cerevisiae), amely folyadékkal érintkezve aktiválódik, és gázokká alakítja a hozzáadott cukrot, majd a lisztben való természetes cukrokat is. A keletkező gázok emelik fel a tésztát a kelesztés alatt, fellazítják, megduzzasztják, lyukacsossá teszik, miközben annak térfogatát többszörösére növelik. Mivel az élesztő élő anyag, ezért az optimális aktivitáshoz ideális körülményeket kell biztosítani.

Az élesztő leginkább melegben fejti ki hatását, de nem szabad túl meleg hőmérsékletnek kitenni, mert az élesztőgombák elpusztulnak. Ha pedig túl hideg folyadékot adunk hozzá, akkor a kelesztési folyamat lelassul. Ezért a folyadék ideális hőmérséklete 36°C.

A friss élesztőt (pl. 25 gr) egy csészében kevés, kb. 1-1.5 dl friss, nyers, langyosított (kb. 36 °C) tejbe (vagy tiszta langyos vízbe) morzsoljuk, amelyben előzőleg elkevertünk 1 kávéskanálnyi (kb. 5 gr) cukrot. Csomómentesre keverjük, majd nem túlzottan meleg helyen, kb. 20- 25 °C fokon duplájára kelesztjük.

Ez azt jelenti, megnő a térfogata, tetején barna hab jelenik meg, állaga buborékossá válik, és jellegzetesen erjedt illatot áraszt. 5-10 perc ehhez elegendő, ezután adjuk a liszthez, és dolgozzuk el a többi hozzávalóval. Hűvösebb környezetben is meg tudjuk keleszteni, csak akkor hosszabb lesz a kelesztési idő. Amennyiben az élesztő fél órán belül nem kezd el dolgozni, akkor nem érdemes vele kísérletezni. Ha a tetejét meghintjük egy kis liszttel, gyorsabb lesz a kelesztés.

Az élesztő ne érintkezzen közvetlenül a cukorral és sóval! Az élesztőt külön felfuttatás nélkül a lisztbe is morzsolhatjuk. Legjobb, ha minden adalék, amivel dolgozunk, legalább szobahőmérsékletű legyen, és huzatmentes helyen dolgozzunk vele. Ha a sütésre szánt lisztet előzőleg egy kissé meglangyosítjuk pl. mikróban, meggyorsíthatjuk vele tésztánk kelesztésének folyamatát.

A kiskereskedelemben kétféle élesztőtípus kapható:

  • friss (a legnépszerűbb a Budafoki, 1 csomag 50 gr)
  • szárított (több fajtája van forgalomban)

A friss élesztő selymes fényű, savanykás illatú, kagylós törésfelülettel morzsolódik. Könnyen törik, és szépen morzsolható. Egyetlen, 1 g-os pici kocka friss élesztő, melynek oldalai 1 centiméteresek, 10 milliárd élő élesztősejtet tartalmaz!

Kerüljük a kifehéredett, megsavanyodott vagy bebarnult élesztő használatát, mert erősen lerontja tésztánk minőségét.

A friss élesztőt állagromlás nélkül eltarthatjuk mélyhűtőben, megfelelő adagokra osztva. Felhasználás előtti napon tegyük át normál hűtőbe, és olyan lesz, mintha frissen vásároltuk volna, a fagyasztás nem tesz benne kárt.

A szárított élesztő szükség esetén pótolja a friss élesztőt. Az előállításánál a sejtekből a víz jelentős részét kíméletesen elvonják. Ezt a típusú élesztőt tasakokban forgalmazzák granulátum formában, légmentes zárt csomagolásban, mert a levegő oxigénje károsan hat a kelesztő képességre.

  • Az eltarthatósága gyártástól számítva egy év.
  • A szárított élesztőt szobahőmérsékleten tároljuk, szemben a friss élesztővel, amit hűtőben, +2 - 8°C-on kell tárolni.
  • 1 kg szárított élesztő körülbelül 2.8 kg sajtolt élesztőnek felel meg.

(forras: nassolo.blogspot.com)