Sárgarépa

Sárgarépa

A termesztés jelentőségeAz egyik legrégebben termesztett zöldségnövény. Termesztési múltja 3–4 ezer éves. Európában őshonos. A görögök és a rómaiak szintén ismerték és kiterjedten termesztették. Termesztése Magyarországon is régi keletű. LIPPAY könyvében (1664) már közismert növényként szerepel.

Gazdasági jelentősége

Közkedvelt zöldségfaj. A világon 450–500 ezer hektáron termesztik. Vetésterülete hazánkban is jelentős, 4,5–7 ezer hektár évenként. Elsősorban szabadföldi növény, a hajtatásával főleg a nyugat-európai országokban foglalkoznak. Magyarországon szabad földön termesztik, nagy mennyiségben, hajtatásával csak az utóbbi évtizedekben foglalkoznak. Hazai magtermesztése szintén jelentős.A piacon keresett növény. Fogyasztja a lakosság (35–55 ezer tonna), feldolgozza a tartósítóipar (35–40 ezer tonna) és exportja is jelentős (1–4 ezer tonna). Főleg a tartósítóipari termékeket exportálják, de sok kerülhet a csomózott áru kivitelére is.

Tátplálkozási jelentősége

Táplálkozási értékét tekintve elsősorban karotintartalma jelentős, amely átlagosan 7 mg/100 g. A háncs mindig többet tartalmaz, mint a farész. A karotinon kívül található benne még B 1-, B 2-, B 6- és C-vitamin, valamint nikotinsav is. Ásványi anyagai közül a kalciumot és a foszfort kell kiemelni, de tartalmaz vasat is. Kellemes illatát illóolaj-keveréke és a cukor adja. Cukortartalma 6%, amely di- és monoszacharidokból tevődik össze (szacharóz, illetve glükóz, fruktóz). Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai.

Rendszertana

Kétéves növény. Az első évben vegetatív részeit (húsos gyökér, tőlevelek), a másodikban generatív részeit (virág, termés) fejleszti ki. Ha generatív részei már az első évben megjelennek (kivételes esetekben előfordult), akkor fogyasztható része (gyökere) csökevényes marad, vékony lesz és nem színesedik.Az ernyősvirágúak családjába (Apiaceae, korábban Umbelliferae) tartozik. Tudományos neve Daucus carota ssp. sativus. Két termesztett változata ismert. Ezek:– D. c. ssp. sativus convar. sativus – hosszú,– D. c. ssp. sativus convar. curtus – rövid.

Növénytani jellemzése

Gyökere főgyökér, karógyökér. Ez a fogyasztható része. A répatest ennek és a szik alatti szárnak a megvastagodásából jön létre. A fiatal szikleveles magoncon ezek még felismerhetően, jól elkülönülnek. A gyökérágak vékonyak, és zömmel a répatest alsó részén helyezkednek el. A fejlődő gyökér húzóereje következtében a szik alatti szár a talajba húzódik.

A nemesítők a húzóerő fokozására törekszenek, mert a kiálló fejű típusok feje fény hatására zöldül vagy lilásodik, ezért ezek kevésbé kedveltek.A répatest keresztmetszetében négy jellegzetes zóna különböztethető meg. A legbelső farész vagy szívrész, amely parenchimatikus szövetből áll, gyorsan fásodik, kevesebb színanyagot, szárazanyagot és cukrot tartalmaz.

A következő zóna a háncsrész vagy kéreg, amely általában sötétebb színű és raktározószöveteiben igen sok festéket és tápanyagot tartalmaz. E két terjedelmes zóna között található a vékony, a farészt körülölelő kambium. Ez a növekedési zóna. Innen indul ki a répatest vastagodása, befelé az új fasejtek, kifelé pedig az új háncssejtek létrehozása.

Végül a külső részen találjuk a másodlagos bőrszövetet, amely elparásodott sejtekből áll és a répatest védelmét szolgálja. Levél. A sárgarépa levelei az első évben tőlevelek, amelyek a répafejen körkörösen helyezkednek el. A második évben szintén ezek jelennek meg először, majd a szárral együtt kialakulnak a szárlevelek. A levelek összetettek, szárnyaltak és erősen szabdaltak. A tőlevelek mindig nagyobbak és erősebbek, mint a száron találhatók. A levél nem fajtabélyeg, mivel egymástól csak méretben és erősségben különböznek, és ezek a környezeti tényezőknek is függvényei.Szára a második évben jelenik meg. Képződése az első évben nem kívánatos. Merev szőrös és elágazó. Első-, másod- és harmadrendű elágazások találhatók rajta. Magassága a fajta függvénye, 100–150 cm.Virágzata ernyős, pontosabban összetett ernyő.

Virágai hímnősek, szerkezetükre az ötös szám a jellemző, és mindig az elágazások végein találhatók. Az oldalágakon előfordulnak egynemű (hím- és hímsteril), valamint ivartalan virágok is. Sziromlevelei fehérek, de néha a virágzat közepén sötétebb, bíborszínű virágok is találhatók, ami nem kívánatos, mert a vad formára való visszaütés jele. Rovar porozta növény.

Termése két részből álló ikerkaszat.Mag. Egy-egy magon három alacsony és négy magasabb tüskés ér húzódik végig, amelyeknek tövében illóolajat tartalmazó sejtek találhatók. A mag lapított tojás alakú, hossza 2–4 mm, szélessége 1–1,5 mm. A 2 mm hosszú, 0,4 mm vastag tüskék lehetetlenné teszik a szemenkénti vetést, ezért el kell távolítani őket dörzsöléssel. A mag színe szürkésbarna. Endospermiuma igen nagy, amelyben keményítő helyett olaj található. Ez adja jellegzetes illatát. Ezermagtömege 2–2,4 g, a dörzsölté 1,2–1,5 g. Csírázóképességét 3–4 évig őrzi meg.

Élettani jellemzése

Fényigénye viszonylag kicsi. Gyenge fényben is jól fejlődik. Ebből következik, hogy az árnyékot tűrő zöldségnövények közé tartozik. Szórt fényben is kielégítően fejlődik, amelyet hajtathatósága is bizonyít. A megvilágítás időtartamát tekintve hosszúnappalos növény.Hőigénye közepes, bár ennek ellenére a hidegtűrő zöldségnövények közé soroljuk. Optimuma és annak szélső értékei 16±7 °C.

Csírázása 23 °C-on (optimum) a leggyorsabb, de már 2–4 °C hőmérsékleten (minimum) csírázásnak indul. Az optimumnál magasabb hőmérsékletet a lomb jobban elviseli, még 23–26 °C-on is jól fejlődik. Ugyanez a hőmérséklet a gyökér számára már kedvezőtlen.Vízigénye szintén közepes. A vizet gazdaságosan használja fel. Ebben sokat segít szabdalt levélzete, amellyel keveset párologtat. Vízigénye fejlődése folyamán változik. Magja sok éterikus olajat tartalmaz, a vizet nehezen veszi fel, lassan duzzad, ezért igénye a csírázás idején igen nagy. Vízfelhasználása később mérséklődik, majd újra növekszik. A legtöbb vizet nyáron (július, augusztus, szeptember) igényli.Napi vízfelvétele 10 és 420 g között változik, a növény fejlettségétől és a környezeti tényezőktől függően. Tápanyagigénye is közepes.

Fajlagos tápanyagigénye 1 t termés előállításához nitrogénből 4 kg, foszforból 1,5–2 kg, káliumból 5,5–6 kg.A makroelemek közül a káliumból igényel a legtöbbet. A bőséges káliumellátás hatására növekszik a szárazanyag mennyisége. Az adagolást azonban nem szabad eltúlozni, mert egy bizonyos határon túl már csökken a cukortartalom. Hiányát a levelek vörös színeződése jelzi. Előbb a fonák színeződik, később pedig a levelek (széltől befelé haladva) fokozatosan elszáradnak.

Nitrogénigénye közepes. A nitrogénhiánya esetén a növekedés lelassul, a lomb sárgul. A fiatal levelek először sárgulnak, majd vörös színűvé válnak. Túladagolása szintén kedvezőtlen, hatására csökken a répák tárolhatósága. A folyamatos ellátással megelőzhető a répatestek fölrepedése.

A foszforigénye már valamivel kisebb. Ezt nehéz túladagolni, a hiányát pedig a növény jelzi. Tünete a főerek környékén a levelek vörösödése.