Nátrium

Nátrium

Mitől függ, hogy a szervezetünkbe bevitt só értékes táplálékként a javunkra válik, szervezetünket szolgálja, vagy egyenesen kóros folyamatokat indíthat el? Van különbség só és só között?

A víz és a só, az élet építőkövei

Víz és só – két elem, amely lehetővé tette bolygónkon az élet létrejöttét. Mégis, létmeghatározó szerepüknek alig vagyunk tudatában. Azt mindenki tudja, hogy a Föld hetven százalékát víz borítja. Azt viszont annál kevesebben, hogy ugyanez az arány megtalálható a szervezetünkben is, amelynek szintén a hetven százaléka víz. A vízen keresztül állandó összeköttetésben vagyunk a Földdel.

Testnedveink: a vér, a könny és a magzatvíz sókoncentrációja pedig azonos az őstengerével.

A só teszi lehetővé a különböző sejtkapcsolódások közötti kommunikációt, szabályozza a szervezet összes funkcióját, de felelős gondolatainkért, érzelmeinkért is. Szellemiinformáció-hordozóként nem véletlen, hogy agyunk kilencven százaléka víz.

A só fehér arany vagy méreg?

Mint említettük, só nélkül nincs élet, a konyhasó fogyasztása mégis kifejezetten egészségkárosító. Ez azért van, mert konyhasónknak vajmi kevés köze van a természetben megtalálható sóhoz. A konyhasó főként nátrium-kloridból áll, nem az életünkhöz elengedhetetlen természetes sóból. A nátrium-klorid azonban természetellenesen kiragadott állapotot képvisel, és semmi köze nincsen a természethez, a teljességhez vagy a sóhoz. Hasonlóan a fehér finomított cukorhoz, a „fehér aranyból” hirtelen „fehér méreg” lett. Pedig megvolt az oka annak, hogy a sóban megtalálható a test minden természetes eleme. A nátrium-klorid egyedül egy agresszív anyag, amely biokémiai szempontból kiegyenlítő ellenpólust keres, hogy a szervezetben fennmaradjon a semlegesítő elv. A nátrium-kloridnak szüksége van természetes ellenpólusra, hogy hatását egyáltalán ki tudja fejteni. Természetes ellenpólusok a kálium, a kalcium, a magnézium és a többi ásvány és nyomelem.

A konyhasó (nátrium-klorid) hatása szervezetünkre

A legtöbb ember sóhiányban szenved, annak ellenére, hogy szervezete túltelített nátrium-kloriddal. A konyhasófogyasztás átlaga Nyugat-Európában személyenként 12-20 gramm naponta.

Szervezetünk azonban kortól, felépítéstől és nemtől függően csupán napi 5-7 gramm konyhasót tud a veséken keresztül kiüríteni.

Testünk agresszív sejtméregként azonosítja a konyhasót, természetellenes, agresszív anyagként, amelyet intelligens önvédelmi funkciója segítségével mielőbb el akar távolítani. Ezáltal kiválasztó szerveink állandó túlterhelésnek vannak kitéve.

A fennmaradó konyhasót a szervezet megpróbálja elszigetelni és így ártalmatlanná tenni. Ennek érdekében vízmolekulákkal veszi körül a nátrium-kloridot, hogy nátriummá és kloriddá ionizálja és semlegesítse. Az ehhez szükséges vizet szervezetünk a sejtektől vonja el. Tehát testünknek magasan strukturált sejtfolyadékot kell feláldoznia a nátrium-klorid semlegesítése érdekében. A dehidratált sejtek közben elhalnak, hiszen elragadták tőlük az életet adó energiát.

Ennek következményei: túlsavasodott ödémák és narancsbőr, úgynevezett cellulitisz kialakulása. Amennyiben a nátrium-klorid-tartalom még ezek után is túl magas, a szervezet védekezik azzal, hogy újrakristályosítja a konyhasót. A kristályok elsősorban a csontokra és ízületekre rakódnak le. Ez olyan betegségek kialakulásához vezet, mint a köszvény, az ízületi betegségek vagy az ízületi gyulladás, többek között vese- és epekövek kialakulásában is szerepet játszik.

Az egészséges alternatíva: kősó, kristálysó

Földünkön a só nagy mennyiségben megtalálható mind a tengerekben, mind kőzet formájában. A tengeri só sokat vesztett jó hírnevéből. Komoly problémát jelent a világ tengereinek növekvő kémiai és radioaktív szennyezettsége is. Tengereink mára a szemétlerakó helyek szomorú sorsára jutottak. Ezért nincsen ma már a tengeri sónak olyan pozitív hatása az egészségünkre, mint korábban volt.

Földünkön azonban van még elegendő tiszta, jó minőségű só, mégpedig ott, ahol sok millió évvel ezelőtt az őstengerek a nap energiájának hatására kiszáradtak. Ez a sóbányákban előforduló só olyan tiszta és természetes, mint a korábbi őstengerek voltak. Minden olyan elemet tartalmaz, amely az emberi testben is megtalálható. Ez a só csak arra vár, hogy a benne elraktározott energiát, biofoton-tartalmát víz hozzáadásával felszabadíthassa és átadhassa. Biofizikai szempontból megkülönböztetünk kősót és kristálysót. A magas fokú kristályszerkezettel rendelkező természetes kősókat nevezzük kristálysónak, fizikai és biofizikai szempontból egyedülálló és bizonyíthatóan teljességet mutató minőségi ismérveik alapján.

A természetes kősót a mai napig használják nyalósóként a háziállatok számára. A kősó kedvezőbb árú alternatívát jelent a konyhasó helyettesítésére, mivel legalább természetes termék. A kristálysó magas rendezettsége tudja számunkra közvetíteni a geometrikus szerkezet rezonanciáját, valamint az elemek ionális-kolloid állapota teszi hasznosíthatóvá a sót sejtjeink számára. Ez nagy jelentőségű, mert a sejtjeink csak azt tudják felvenni, ami szerves, illetve ionális-kolloid formában van jelen. Amit a sejtek nem vesznek fel, az anyagcserébe sem kerül be. Ezért hasztalan a legjobb kalcium is, ha a sejt számára nem felhasználható. Egy elemnek szerves, illetve ionális-kolloid formában kell lennie természetesen tökéletes szimbiózisban a többi elemmel ahhoz, hogy szervezetünk hasznosítani tudja. Tehát nem az a fontos, hogy egy-egy elem milyen mennyiségben van jelen, hanem az, hogy milyen a minőségi felhasználhatósága.