Mi a Zóna Diéta

A „zóna” szó eredete

A Zóna-diéta kifejlesztője, Dr. Barry Sears évekig gyógyszerekkel foglalkozott. Így a „zóna” fogalom szintén a gyógyszertanból származik és egy adott gyógyszer hatástartományát (terapeutikus tartományát) jelöli: ha egy gyógyszert helyesen adagolnak, akkor a páciens a „terapeutikus zónában” helyezkedik el. A gyógyszer hat. Túl alacsony adagolás esetében a gyógyszer hatástalan maradhat, miközben túladagolás esetén mellékhatások léphetnek fel.

„A táplálék legyen a legjobb gyógyszered és a gyógyszer legyen a táplálékod”. Ez a Krisztus előtt 700 évvel született, az orvostudomány atyjától, Hippokratésztől származó idézet inspirálta Dr. Barry Sears-t az új táplálkozási módszere kifejlesztésekor. 25 évszázaddal később igazolta őt a tudományos kutatás: a táplálék sok tekintetben gyógyszerként viselkedik. A Zóna-diéta a tápláléknak ezért ugyanannyi figyelmet szentel, mint amennyi egyébként a gyógyszereknek jár.

A zóna fogalmát a versenysportban is használják. Az első személyek, akiken Dr. Barry Sears új táplálkozási módszerét tesztelte, versenysportolók voltak. A sportolók tudják, hogy van egy testi és szellemi forma, amit angolul „zónának” neveznek. Azt az edzettségi állapotot jelöli, melyben a szervezet maximális teljesítményre képes. Ezt a „zónát” nehéz elérni.

De hogyan lehet ennek hasznát kiterjeszteni? A Zóna-diéta különleges egyensúlyt képez a tápanyagok között, és ezzel szabályozza a test saját hormonjait, amint az egy adott gyógyszer „terapeutikus zónájában” is történik: ha egy bizonyos hormon koncentrációja túl alacsony, nem tudja kifejteni hatását, ha azonban túl magas, akkor az esetleg árthat a szervezetnek. Dr. Barry Sears a zóna fogalmát egyszerűen kiterjeszti a gyógyszerekről a táplálékokra, azaz azok kiegyensúlyozott adagolására hiány és túladagolás nélkül. Ha az ember figyelmes és tudatos, sikerül bizonyos hormonok szintjét a „terapeutikus zónán” belül tartani. Ezzel javul a testi és szellemi teljesítőképesség és megelőzhetők különböző betegségek.

 

A zóna-diéta és a kalóriák

Ha az ember táplálkozással foglalkozik, akkor egy élelmiszer vagy diéta megítéléséhez az élelmiszerben lévő kalóriákat veszi alapul. Tájékozódási pontot jelentenek a súlycsökkentésnél és segítenek a megfelelő táplálék és mennyiség, konkrét receptek és ételek kiválasztásában.

Ezzel együtt a kalória mennyiségére való összpontosítás az utóbbi évtizedekben nem tudta feltartóztatni az emberek általános súlygyarapodását és az ezzel együttjáró problémák kifejlődését. Minden táplálkozástudománnyal foglalkozó szakember számára tényként ismert, hogy mennyi zsírt és kalóriát tartalmaznak az egyes élelmiszerek. Ennek ellenére egyre növekvő problémát okoz a túlsúly. Ezért Dr. Barry Sears arra a feltételezésre jutott, hogy a kalóriák számlálása nem a legjobb módja egy élelmiszer értékelésének. Ez adott alkalmat a nézőpont megváltoztatására.

Az emberi szervezet működése aktívan reagál a táplálék összetevőire, például a hormonokon keresztül. Ha alábecsüljük ezeket a komplex anyagcsere-folyamatokat, akkor ez a közérzetünket és az egészségünket is negatívan befolyásolhatja.

A szénhidrátok és fehérjék közvetlen hatása a szervezetre azt mutatja, hogy a kalória-mennyiség nem lehet az egyetlen értékelési szempont a minden tekintetben kiegyen-súlyozott táplálkozás kialakításakor: ha kizárólag a kalóriák szerint szemléljük, akkor a két tápanyag azonos értékű, mert mindkettő 4,1 kalóriát tartalmaz grammonként. Hormonális hatásuk azonban ellentétes: a szénhidrátok az inzulin termelését stimulálják. Ez a tárolt hormon gondoskodik róla, hogy az olyan tápanyagok, mint a glükóz (cukor), melyeket a táplálékkal veszünk fel, a vérből az izom- és zsírsejtekbe jussanak. Ott vagy közvetlen felhasználásra kerülnek, vagy tartalékként glikogén vagy zsír formájában tárolódnak. A fehérjefogyasztás azonban a glukagonszint emelkedését okozza. A A glukagon viszont azt jelzi a testnek, hogy energiaigény lépett fel. Ennek következtében a glikogénként tárolt energia ismét visszaalakul glükózzá, és a szervezet rendelkezésére áll.

 

Tápanyagok

Energiában gazdag anyagok, melyek a táplálékban találhatók. Makrótápanyagoknak nevezzük a fehérjéket, szénhidrátokat és zsírokat, miközben a vitaminokat és ásványi anyagokat mikrótápanyagként definiáljuk.

 

Glukagon

A hasnyálmirigy által termelt hormon. Ez a hormon szabályozza a májban tárolt szénhidrátok kiválasztását, hogy energiájukat a test a keringésben felszabadítsa.

 

Inzulin

A hasnyálmirigy által a vércukorszint emelkedésére reagálva a vérplazmába kibocsátott hormon. Ez a hormon felelős az izomsejtekben történő szénhidrátfelvételért, és ellátja azokat energiával rövidtávú felhasználás vagy tárolás céljára. Egyidejűleg megakadályozza, hogy azok energiatárolói leépüljenek. A túl magas inzulin értékek tehetők fő felelőssé Dr. Barry Sears szerint az öregedési folyamatokért.

 

A zóna-diéta megszegése

Néha az ínycsiklandó kísértések egyszerűen ellenállhatatlanok. Ilyenkor túl sokat eszünk vagy túlzásba visszük a szénhidrátok, mint pl. kenyér, krumpli, édességek stb. fogyasztását. Mindkét eset hormonális reakciókhoz vezet: az inzulinszint emelkedik. Ez telítettségérzést, levertséget, szellemi lelassulást és fáradtságot okozhat, melyekhez a Zóna-diéta követésekor már egyáltalán nem vagyunk hozzászokva.

Megzavarja ez a bevett táplálkozási irányt. Az alkalomszerű kilengések nem. Ezek olyanok, mint amikor leesünk a kerékpárról: az ember feláll és a következő étkezéskor vagy falatozáskor ismét kiegyensúlyozottan táplálkozik. Dr. Barry Sears egyenesen javasolja, hogy demonstratív céllal egyszer egy hónapban „vétkezzünk”. Ezzel a tudatunkban előhívjuk a kiegyensúlyozott táplálkozás jelentőségét: egy túlzott mértékű vagy túl szénhidrátdús étkezést követő kellemetlen érzetek meggyőznek bennünket a táplálék saját közérzetünkre gyakorolt figyelemreméltó befolyásáról.

 

Első cél: hormonális egyensúly

A különböző tápanyagok különböző módon befolyásolják a hormonszintet. A Zóna-diéta koncepciója különösen az alábbi, táplálkozással szabályozható hormonokat veszi tekintetbe:

  • Inzulin
  • Glukagon
  • Eicosanoidok

Az inzulin-kontroll a Zóna-diéta legfontosabb célja. Ennek a hormonnak az a feladata, hogy az olyan tápanyagokat, mint a glükóz (cukor), a sejtekhez szállítsa. Ott vagy közvetlenül felhasználódik, vagy tartalékként glikogén vagy zsír formájában tárolódik. A tároló hormonként nevezett inzulin csökkenti a vércukorszintet. Azok az élelmiszerek fokozzák leginkább az inzulin kibocsátást, melyek főleg cukrot vagy keményítőt tartalmaznak. Az inzulinfelesleg ezen kívül negatív hatással van bizonyos eikozanoidok termelődésére.

A glukagon az inzulinnal ellentétesen működik: mobilizálja a felhalmozódott energia-tartalékokat és növeli a vércukorszintet. Azok az élelmiszerek okozzák a glukagonkibocsátást, melyek főleg proteineket/fehérjéket tartalmaznak.

A glukagon az inzulinnal ellentétesen működik: mobilizálja a felhalmozódott energia-tartalékokat és növeli a vércukorszintet. Azok az élelmiszerek okozzák a glukagon kibocsátást, melyek főleg proteineket/fehérjéket tartalmaznak. Az eikozanoidok olyan hormonok, melyek nagyon erősen hatnak a sejtekre és a testi folyamatainkra, tehát gyakorlatilag minden szervre, minden szövetre és testi funkcióra. Dr. Barry Sears szerint a különböző eikozanoidok, melyek gyakran egymással ellentétes feladatot kapnak a szervezetünkben, két csoportra oszthatók, a „jó” és „rossz” eikozanoidokra. Ezek a következő tulajdonságokkal rendelkeznek:

Az eikozanoidok feladata a hormonrendszer felügyelete. Észlelik az inzulinfelesleget és úgy reagálnak rá, hogy az elsősorban negatív tulajdonságokkal bíró ún. „rossz” eikozanoidok termelését fokozzák. Az eikozanoidokat többszörösen telítetlen zsírsavakból, pl. eszenciális omega-3-zsírsavakból állítja elő a szervezet. A felvett telítetlen zsírsav hatással van a nevezett eikozanoidok alkotóelemeire. Az eikozanoidok feletti kontroll a Zóna-diéta végcélja, mely bizonyos zsírokat, mint pl. halolaj vagy olívaolaj előtérbe helyez, mivel azok elősegítik az ún. „jó” eikozanoidok termelődését. Az omega-6 zsírsavból, az arachidonsavból (AA) származó eikozanoidokhoz ellenben „rossz” tulajdonságokat társítanak. Ezek elősegítik a véralvadást, és ezzel növelik a trombózisok esélyét, valamint gyulladásfokozó hatással vannak a sejtekre.

diéta receptek, diéta étrend, zóna diéta, enerzona